MotorKerékPálosok zarándoklata a Keresztek-hegyére

A MotorKerékpálosok csapata közel 2300 lóerővel, 44 keréken indult útnak, miután közösen kérték a márianosztrai Szűzanya áldását a majd 4000 km-es zarándoklatra.

2019. október 4.

A MotorKerékpálosok csapata megközelítőleg 2300 lóerővel, 44 keréken indult útnak 2019. július 21-én reggel 9 óra tájban, miután közösen kérték a márianosztrai Szűzanya áldását a majd 4000 km-es zarándoklatra, melyet a litvániai Keresztek-hegyéig tervezett Bátor Botond atya. 

Menetrend szerint az utazás két  a Remete Szent Pál és a Boldog Özséb elnevezésű  csoportban történt. A tizenegy-tizenegy motorból álló konvojok és a szerviz kísérő autó 15 perc eltolódással indultak, hogy útközben kisebb GPS-mókák közepette megelőzzék egymást és a következő találkozásnál jókat derülhessünk. Az első párszáz kilométer megtétele után, a vártnál gyorsabban megérkezett az égi áldás, és ki is tartott szinte estig; zuhogott mintha dézsából öntenék. Talán ennek következtében V. Pisti lova megrakoncátlanodott, semmi biztatására, sehogy nem akart tovább gurulni önerőből, így a műszaki kísérő autóban tette meg a nap további útját. Az első nap Ipolyság, Zólyom, Rózsahegy, Chyzne, Rabka, Krakkó, Radom érintésével 580 km megtétele után megérkeztünk Turnoba. A Szent II. János Pál pápáról elnevezett zarándokszállás varázsát csak fokozta a másnap reggeli szentmisére igyekvés közben elénk táruló csoda, amint a felkelő nap aranysávvá változtatta a Pilica folyó széles víztükrét.

A zarándoklat második napján a Stara Blotnica-i pálos kolostor útba ejtésével Sokolkába, az eukarisztikus csoda helyszínére érkezett a csoport. Itt látható a 2008. október 12-i történések után szívizommá változott Oltáriszentség, helyszíne a Szent Antal templom és az ereklyemúzeum. A rövid pihenőt követően, az út folytatásával átléptünk Litvániába, és 625 km után megérkeztünk Vilniusba, az isteni irgalmasság fővárosába. A Balti-térség legdélibb országa fővárosának óvárosi része lenyűgöző, kis kanyargós utcáiban, a szép középkori épületek között rengeteg templom van elrejtve, és a lakosság nagyon barátságos, rendkívül segítőkész. A sétánk során többek között megtekintettük Európa legrégebbi egyetemének épületét, melyet az erdélyi fejedelem, a szilágysomlyói születésű Báthory István lengyel király és litván nagyfejedelem által 1579-ben alapított, majd a Hajnalkaput, a várat és mindent, ami útba esett. Fő célunk azonban a Domonkosok utcája volt, ahol 2004. április 18. óta a Szentháromság-templom főoltárán van elhelyezve az az Isteni irgalmasság kegykép, mely Szent Fausztina nővér látomása alapján elsőnek készült, még az ő életében. Ennek a világszerte ismert kegyképnek az előkészületében volt meghatározó Michal Sopocko atya, akinek boldoggá avatása folyamatban van. Sopocko atya a Báthory által alapított Vilniusi Egyetem teológiai karának professzora volt, és a campushoz közeli Szentháromság-templomban hallgathatták a hívek híres prédikációit. Ezen a szent helyen is részt vehettünk Botond és Barnabás atya celebrálásával magyar nyelvű szentmisén, és mondhattuk ki saját, féltve őrzött kéréseinket.

Utazásunk negyedik napján felkerestük talán a legismertebb litván katolikus zarándokhelyet, a Keresztek-hegyét, hogy Motorkerékpálos közösségi csoportként elhelyezzük a saját emlékkeresztünket. A Litván Golgotán elsőként az ismeretlen helyen elesett katonák rokonai állítottak emléket fájdalmukban szeretteiknek, a történelem viharaiban csodával határos módon maradt fenn és vált a nemzet legerősebb szimbólumává. Az egyéni és csoportos elhelyezett emlékek és keresztek megszámlálhatatlanok, az alig magasabb mint 10 méteres dombon és környékén több mint százötvenezer kereszt lehet. Egybefüggő folyamatos sort alkotva érkeznek a zarándokok, ki-ki szorongatva a kisebb-nagyobb keresztjét, amit aztán elhelyez a kereszt-rengetegben, talán sikerül ezzel együtt az ide hozott fájdalmát is a Megváltóra bízni és könnyebbülten hazatérni. A kálvária keresztjei között van a magyar köztársasági elnök által 2015. december 8-án állíttatott kereszt, amely egykor a budapesti Szent István bazilika egyik tornyát díszítette.

A MotorKerékPálosok keresztjének elhelyezése után, még ezen a napon visszatértünk Lengyelországba, Suwalkiba elfoglalni szállásunkat, hogy másnap még százötven kilométert se motorozzunk és beguruljunk Swieta-Lipka kegyhelyre, ahol a zarándok szállás a következő két napra vált az otthonunkká. A lengyel Szent Jakab út egyik állomásának kegyhelye, mintegy vigasztaló őrangyalként foglalja el a helyét, adja ezt a biztonságot sugárzó nagysága és vidám színezete. Sikerült bejutnunk a csodás akusztikájú Sarlós Boldogasszony Bazilikába és meghallgatnunk a híres orgonajátékot. Az orgona egyediségét adja, hogy koncert közben a megszólaltatott sípok és csengők különböző mozgó angyalkákon vannak elhelyezve, és olybá tűnik mintha élő zenei koncert lenne. Ugyaninnen kiindulva látogattuk meg Stoczek-i kolostort, ahol Wyszynski bíborost tartotta fogva a kommunista pártállam. Stefan Wyszynski bíboros személye a lengyel nemzet számára hasonló jelentőséggel bír, mint nekünk magyaroknak Mindszenty vagy Márton Áron püspök. Mindhármuk emberi karizmája sokszorosan meghaladja a XX. század letűnt izmusainak hatalmaskodóit, és jó érzés tudni, hogy nemzeteink körében személyük tisztelete megmaradt, sőt egyre erősödik.

A pihenőnapon a Mazuri tavaknál hajókáztunk, s mivel nem volt fürdésre való idő, tettünk egy történelmi kitérőt. Felkerestük Hitler gierlozi „Farkasverem” nevezetű főhadiszállását. A mocsaras vidékre tervezett borzongató látványú erődben felrobbantott bunkerek sokaságát belepte a természet üde zöldje, ennek ellenére a „halálosztó” tervei között sétálni döbbenetes. A főhadiszállás területén 50 földalatti bunkert, és 80 épületet emeltek, építésében közel 6000 ember vett részt, a több méteres beton falú helységek között helyett kapott saját repülőtér, vasútállomás, áramfejlesztő, valamint casino és mozi is. A több évig épített hadiszállásra a németek visszavonuláskor, két hónapig hordták a több ezer tonna robbanóanyagot, hogy aztán pár óra alatt saját kezűleg megsemmisítsék. Így az utunk vége felé megrázó érzés volt az építési célok közötti különbséggel találkozni, végiggondolni az elvégzett munka célját és értelmét. Látni a ma is álló több évszázados templomokat és ezt a szörnyűséget, és 2019-ből visszapillantani a történelembe, hogy ki, mit, miért is épített, és mi volt/lett az eredménye… elgondolkodtató!

A pihenőnap végére a varsói Magyar Nagykövetség segítőkész közbenjárásával és Barnabás atya közreműködésével, Pistiék motorja is gyógyultan állt a parkolóban, várva a másnapi indulást, ennek örömére tábortüzes, gitáros énekléssel búcsúztattuk a napot, ugyanitt megélve az "egy mindenkiért, mindenki egyért" elv, közösség és barátság csodás értelmét.

Szombaton tökéletesen vizsgázott mind a 22 motor és begurultunk Varsóba, ahol felkerestük a pálos kolostort és a lengyelekkel közös szentmisén ünnepeltük megérkezésünket. A következő napon meglátogattuk a Leczeszyce-i pálos kolostort, ahol a helyi szokás szerint Szent Kristóf ünnepéhez kapcsolódóan megáldották motorjainkat. Ezek után Sandomierzen át megérkeztünk a Przemysl-i szállásra, már a hazafele irányt tartva. Itt megtekintettük a várat: a Monarchia legfontosabb erődítményének része, a Kárpátok legalacsonyabb hágójának védelmére épült a 45 km hosszú erődlánc, melynek védelmi harcaiban negyvenezer magyar baka szolgált, - közöttük volt Gyóni Géza költő, Bárány Róbert Nobel-díjas orvos, a katonák többsége életét áldozta. A budapesti Margit-híd budai hídfőjénél elhelyezett emlékművön értük üvölt az oroszlán, kik: "Küzdtek oroszlánként Magyarország várkapujában. Légyen a példa örök. Przemysl 1914-1915" hirdeti a felírat is.

A túra utolsó előtti napján Tarnó (Tarnów) érintésével Oravka (Orawka) volt az úti cél. A dél-lengyelországi Tarnó városának több magyar vonatkozása is van, 1529-ben Szapolyai János száműzött magyar király itt keresett menedéket és készítette elő a trónra való visszatérését. A város szülötte Jan Kochanowski tábornok többször harcolt együtt a magyar seregekkel a török ellen. Itt találjuk az 1914-ben fiatalon elesett történész Forgon Mihály kopjafáját. De vitathatatlan a legszorosabb kapocs: Bem József itt látta meg a napvilágot. A város Regionális Múzeumában vannak a Bem 1849. március 11-i nagyszebeni diadalát megörökítő 15x120 méteres Erdélyi Panoráma, Bem-Petőfi körkép megmaradt részei is. A legendás hadvezér mindkét nemzet szabadságharcában igen tevékenyen kivette a részét. A hős tábornokunk előtt csoportunk az anyaföld fölé emelt szarkofágnál hajtott fejet és mondtunk egy imát köszönetül nemzetünk szabadságáért végbevitt cselekedeteiért. Elhagyva a reneszánsz kisvárost, Oravka fele vettük az irányt. A Magyar királyság északi kapujánál elhelyezkedő oravkai Keresztelő Szent János fatemplom 1650-56 között épült, festményei magyar szenteket, boldogokat, hitvallókat ábrázolnak, akik valami módon a magyar nemzethez kötődtek. A templomban ábrázolt szentek példája, szakrális küldetése hosszú évszázadokon át irányt mutatott Európa nemzeteinek. A magyar szentek templomát a magyar egyházi művészet legjelentősebb alkotásai közé sorolják. A templomban megtaláltuk Boldog Özséb atyánkat ábrázoló festményt is, rajta a felírat: „B. Eusebius e Canonico Strigomi Primus Provcinialis ora S. Pauli”.

Ezen emlékezetes helyen bemutatott szentmisével és a további útra szóló áldással fejeztük be zarándoklatunkat.

Köszönet a sok fáradságos szervezésért Botond és Barnabás atyának, a Jóisten áldása kísérje a közösségek szolgálatába állított életüket!

Tisztelettel és köszönettel a barátságokért,

Mihály Margit